A tegnapok nekrológja
,,Visszatérés görögül nostos. Algos szenvedés. A nosztalgia tehát szenvedés amiatt, hogy hiába vágyunk visszatérni." Milan Kundera Tegnap óta magamon hordozom az illatod. Rajtam maradt mint az együtt töltött időnk mellékterméke. Volt egyszer a tegnap. Amikor minden olyan tökéletesnek látszott. A megcsalt nyár napsugarai tavasszal cikáztak bársony bőrödön, s árnyalták sötétbarna íriszed. Cinkosa voltál a napnak, mosolyra gördülő szád melegebb volt a világegyetem összes csillagánál. És mindez a világ nyolcadik csodájaként hatott, mert éppen rám néztél. Te, aki átmenetet képezel április és május, tavasz és nyár között, bomló orgonafák illatával vetekedsz, azt mondtad, hogy neked mi sem természetesebb annál, hogy a természetben vagy. Otthonként ajánlottad fel a természettel egybeolvadt önmagadat nekem az apokaliptikus hangulatomban, mikor az egész bolygó olyan idegennek tetszett. A fűben fekve átlényegültél, és ölelésedben én is átitatódtam a szédelgő végtelenséggel. Mert ha hát...